Haubner Máté

HAUBNER Máté (Veszprém, 1794. szeptember 19. – Sopron, 1880. augusztus 14.) evangélikus püspök.

Veszprémben kezdte tanulmányait, majd Győrben és Sopronban folytatta, egy esztendei nevelősködés után pedig a jénai egyetemen fejezte be. Evangélikus szuperintendens, 1829-től győri lelkész, 1846. október 6-ától a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület püspöke. 1848. decemberében lelkes körlevélben fejezte ki rokonszenvét a forradalmi változások iránt, ezért várfogságra ítélték. Húsz hónapig a kufsteini várbörtönben raboskodott, kiszabadulása után egy ideig Sopronban élt. Közben a püspöki feladatai ellátása akadályokba ütközött. 1860-ban visszakapta szuperintendensi méltóságát. 1866-ban lemondott. Síkraszállt a két protestáns egyház közeledéséért, sőt egyesítéséért. A veszprémi evangélikus templom falán 1894-ben emléktáblát állított szülővárosának gyülekezete. – A soproni Evangélikus temetőben nyugszik.

Művei

• Részvételre buzdítás egy magyar egyházi és oskolai Journálra. Győr, 1832.
• A keresztyén vallástan vezérfonala protestans növendékek számára, az unió utát egyengetve. Pozsony, 1843.
• A protestáns keresztyének lelki szabadsága. Pozsony, 1843.

Irodalom

• Haubner Máté dunántúli evangélikus szuperintendens emléke. Sopron, 1881.
• PAYR Sándor: Adatok Haubner püspök életéhez. Harangszó, 1935. 27–33. sz.
• SELMECZI János: Az igazság szent ügyéért. Evangélikus Élet, 1994. március 20.
• TERRAY Barnabás: Egy márciusi hazafira emlékezve. Haubner Máté püspök körlevele. = Napló, 1990. március 15.
• SZABÓ Géza: Haubner Máté emlékezete. Veszprémi Szemle, 1995. 1. sz. (Új magyar életrajzi lexikon. 3. köt. †szept. 12.)