Haubner Máté
HAUBNER Máté (Vp., 1794. szept. 19.–Sopron, 1880. aug. 14.) ev. püspök. Veszprémben kezdte tanulmányait, majd Győrben és Sopronban folytatta, egy esztendei nevelősködés után pedig a jénai egyetemen fejezte be. Evangélikus szuperintendens, 1829-től győri lelkész, 1846. október 6-ától a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület püspöke. 1848. decemberében lelkes körlevélben fejezte ki rokonszenvét a forradalmi változások iránt, ezért várfogságra ítélték. Húsz hónapig a kufsteini várbörtönben raboskodott, kiszabadulása után egy ideig Sopronban élt. Közben a püspöki feladatai ellátása akadályokba ütközött. 1860-ban visszakapta szuperintendensi méltóságát. 1866-ban lemondott. Síkraszállt a két protestáns egyház közeledéséért, sőt egyesítéséért. A veszprémi evangélikus templom falán 1894-ben emléktáblát állított szülővárosának gyülekezete. – A soproni Evangélikus temetőben nyugszik.
Művei
- Részvételre buzdítás egy magyar egyházi és oskolai Journálra..Győr, 1832.
- A keresztyén vallástan vezérfonala protestans növendékek számára, az unió utát egyengetve. Pozsony, 1843.
- A protestáns keresztyének lelki szabadsága. Pozsony, 1843.
Irodalom
- Haubner Máté dunántúli evangélikus szuperintendens emléke. Sopron, 1881. PAYR Sándor: Adatok Haubner püspök életéhez. =Harangszó, 1935. 27–33. sz.
- SELMECZI János: Az igazság szent ügyéért. = Evangélikus Élet, 1994. márc. 20.
- TERRAY Barnabás: Egy márciusi hazafira emlékezve. ~ püspök körlevele. = Napló, 1990. márc. 15.
- SZABÓ Géza: ~ emlékezete. = Veszprémi Szemle, 1995. 1. sz. (Új magyar életrajzi lexikon. 3. köt. †szept. 12.)
